A máj a szervezet első számú és leghatékonyabb méregtelenítő szerve, amely nap mint nap több száz kritikus anyagcsere-folyamatot koordinál. A humán élettani és klinikai kutatások, valamint a nemzetközi hepatológiai irányelvek rávilágítanak, hogy a hatékony májvédelem nem az időszakos, rövid távú intervenciókon alapszik, hanem a folyamatos sejtszintű protekción és a toxikus metabolitok eliminálásán. A modern klinikai gyakorlat ma már egzakt, bizonyítékokon alapuló (evidence-based) megközelítéssel határozza meg a klinikailag igazolt hepatoprotektív ágensek alkalmazását és a szöveti regeneráció fiziológiai feltételeit.
A klinikai vizsgálatokban leggyakrabban kutatott és elismert hepatoprotektív vegyület a szilimarin (a máriatövis standardizált kivonata), amely stabilizálja a hepatociták sejtmembránját, serkenti a riboszomális fehérjeszintézist a sejtek regenerációjához, és erős antioxidánsként közvetlenül semlegesíti a reaktív oxigén származékok. Hasonlóan erős tudományos háttérrel rendelkezik az L-metionin és az S-adenozil-metionin (SAMe), amelyek a máj saját, endogén méregtelenítő molekulájának, a glutationnak a bioszintéziséhez szükséges prekurzorként működnek. A szintetikus gyógyszerek közül az urzo-dezoxikólsav (UDCA) bír kiemelkedő terápiás értékkel, különösen a kolesztázissal (epepangással) járó kórképekben, mivel hidrofil tulajdonsága révén kiszorítja a toxikus, hidrofób epesavakat. Az urzodezoxikólsav hatása máj- és epebetegségekben a zsíroldékony detergensszerű toxikus epesavaknak a vízoldékony citoprotektív, nem toxikus urzodezoxikólsavval történő relatív helyettesítésén alapul, valamint azon, hogy fokozza a májsejtek kiválasztó tevékenységét, illetve immunszabályozó folyamatokban is részt vesz.
Súlyos, gyógyszer-indukálta intoxikációk – például paracetamol-túladagolás – esetén az orvosi protokoll szerint alkalmazott N-acetilcisztein (NAC) az első vonalbeli, életmentő antidotum, amely a glutation-raktárak gyors feltöltését biztosítja. Emellett az olyan természetes gyulladáscsökkentők, mint a kurkumin vagy a Schisandra lignánjai, a sejtbiológiai vizsgálatok szerint képesek gátolni a gyulladásos jelátviteli útvonalakat a krónikus májgyulladás csökkentésében.
A májsejtek krónikus sérülése és a sejtszintű homeosztázis felborulása leggyakrabban zsírmájhoz (steatosis hepatis), majd gyulladásos steatohepatitishez (NASH/ASH), végül visszafordíthatatlan hegesedéshez, azaz májcirrhosishoz és májelégtelenséghez vezet. A legfőbb kiváltó okok között a túlzott alkoholfogyasztás mellett a metabolikus diszfunkció áll. A finomított fruktóz (például a nagy mennyiségű kukoricaszirup) metabolizmusa során közvetlenül a májban de novo lipogenezist, vagyis zsírosodást indít el, ami független az alkoholfogyasztástól. Rendkívül komoly kockázati tényezőt jelentenek a gyógyszer-indukálta májkárosodások (DILI). Sokak által ártalmatlannak hitt vény nélküli fájdalomcsillapítók (pl. paracetamol) tartós vagy nem megfelelő dózisú szedése akut hepatocelluláris nekrózist okozhat. Meglepő módon a hepatológiai regiszterek adatai szerint a súlyos májsérülések mintegy 20%-áért a nem ellenőrzött forrásból származó étrend-kiegészítők, testépítő szerek és növényi zsírégetők a felelősek, mivel ezek gyakran szennyezettek nehézfémekkel, vagy nem deklarált szintetikus vegyületeket tartalmaznak.
A gasztroenterológusok és hepatológusok szakmai konszenzusa alapján a restriktív, néhány napos léböjt kúráknak vagy a drasztikus hashajtással járó folyamatoknak nincs klinikai vagy biokémiai alapjuk, és a klinikai kutatások nem igazolják a hatékonyságukat a szöveti regenerációban. A máj nem egy mechanikus szűrő, amelyben fizikai lerakódások keletkeznek; a máj egy dinamikusan és folyamatosan működő metabolikus és enzimatikus központ. Az időszakos, drasztikus megvonások helyett a szervezetnek időre, homeosztatikus stabilitásra és a toxikus terhelés állandó csökkentésére van szüksége.
A zsírmáj és a cirrhosis megelőzésének, illetve reverziójának (visszafordításának) leghatékonyabb, klinikailag igazolt módja a Mediterrán diéta, vagy annak modern, polifenolokban még gazdagabb változata. Az étrendi megkötések szigorúan előírják a telített zsírsavak (vörös és feldolgozott húsok), valamint az egyszerű, finomított szénhidrátok és hozzáadott cukrok radikális csökkentését a glükóz- és lipid metabolizmus normalizálása érdekében. Ezzel szemben növelni kell a rostban gazdag zöldségek, teljes értékű gabonák, hüvelyesek és az omega-3 zsírsavak (olívaolaj, tengeri halak) arányát. Klinikai vizsgálatok bizonyítják, hogy a mérsékelt kávéfogyasztás (napi 2-3 csésze feketekávé, hozzáadott cukor nélkül) a benne található polifenolok és antioxidánsok révén kifejezett antifibrotikus hatású, vagyis molekuláris szinten gátolja a máj hegesedését és a kötőszövet felszaporodását krónikus betegeknél. A legfontosabb étrendi és terápiás cél a testsúly optimalizálása: a klinikai adatok igazolják, hogy már 7-10%-os testsúlycsökkenés képes teljesen visszafordítani a zsírmájat, csökkenteni a szerv gyulladásos szintjét és javítani a szövettani képet.